Mint az enyém, csak ő régebb óta játszik pszichológust magával. Én bele sem kezdek, nézem, amit csinál. Mosolyog, visszamosolyognak rá. Egész nap azt kell csinálni. Meg őrültnek kell lenni. Egy baszottul boldog, megértő, kedves, huncut bombázót kell játszani. Pont azt, ami én nem vagyok. De a fele azért megy. Nem is tudom, ki a legundorítóbb? Ők, ő, vagy én?
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://disztingvalok.blog.hu/api/trackback/id/tr691989564
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.