Néha jön, néha nem. Általában nem. Beleszívok és átadom. Hallgatjuk, ahogy csepeg az eresz, de nem is az csepeg. Nem igazán. Röhögünk. Denevérek röpködnek, felzavartuk őket. Az életet úgy kellene szemlélni, hogy kibújunk a lenzsákból egy piciny, apró résen és a semmiben lebegve megszemléljük a külsejét. Érdekes, hogy ő ezt nem tudja. Az se tudja, aki el szokott biciklizni előttünk. Szánalmas, egyben felemelő a tudatlansága. Hajlamos vagyok az ellentmondásokra. Látjátok?
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://disztingvalok.blog.hu/api/trackback/id/tr502042532
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.